Folytatjuk a sorozatot Isten Igéjéről. Láttuk, hogy az Ige Isten kijelentése. Most arról lesz szó, hogy számunkra nincs más Istentől való kijelentésforrás, csak az Ige. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert már az ószövetség idején, és az apostoli korban is voltak, akik más forrásból fakadó kijelentést hirdettek úgy, mintha az is Isten Igéje lenne. A mostani időre, az utolsó napokra ezek megszaporodtak.

Gal 1,8: De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is nektek valamit azon kívül, amit nektek hirdettünk, legyen átok.

2Tim 4:3-4 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.

Szó lesz: 1. A kijelentés és a kijelentésforrás különbségéről.  2. Isten megtiltotta, hogy az Igéhez hozzá tegyünk vagy elvegyünk. 3. Emberi parancsolatokról. 4. Látomások, „csodás jelenések”, álmok és egyebek. 5. Viszkető fülű emberekről.

1.) A kijelentés és a kijelentésforrás különbségéről

Szükségesnek tartom tisztázni, hogy mit értek kijelentés és kijelentésforrás alatt. Miért mondtam, hogy nincs más Istentől való kijelentésforrás, csak az Ige? Miért nem azt mondtam, hogy nincs más Istentől való kijelentés, csak az Ige? Azért, mert:

Az Úr ma is ad kijelentést a hívő embereknek. pl. 1Kor 14:26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek! Ef 1:17-18 Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon nektek bölcsességnek és kijelentésnek Szellemét az Ő megismerésében. 18 És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között.

Ezeknek a kijelentéseknek a forrása az Ige. A Szt. Sz. teszi világossá az Ige üzenetét számunkra, hogy azzal az Úr int, fedd; vagy buzdít, bátorít; vagy tanít, eligazít minket. A Szt. Sz. juttatja eszünkbe az Igét, ami Isten üzenete számunkra abban a helyzetben. Tehát kijelentés ma is van, de a kijelentésnek a forrása, az alapja számunkra az Ige. Nem álom, nem látomás, nem angyali jelenések, nem titkos sugallatok, nem halál közeli élmények, nem tudományos ismeretek, nem pszichológiai tudás. Még kevésbé tiltott okkult dolgok, mint pl. a jóslás vagy horoszkópok. Ezek utóbbiak által egyenesen a sötét szellemvilág üzenete jut el az emberekhez. Az Ige az egyetlen Istentől való forrása a kijelentésnek! Éppen emiatt őrizte meg Isten, és most is féltőn őrzi az Igét, a Bibliát. Emiatt:

2.) Isten megtiltotta, hogy az Igéhez hozzá tegyünk vagy elvegyünk.

5Móz 4:2 Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.

5Móz 12:32 Mindazt, amit én parancsolok nektek, megtartsátok, és aszerint cselekedjetek: semmit ne tégy ahhoz, és el se végy abból!

Péld 30:6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

Jel 22:18-19 Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; 19 És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak.

Hozzá tenni valamit nemcsak azt jelenti, hogy beleírunk, bele hamisítunk a Bibliába, az Igébe valamit, hanem azt is, hogyha olyan emberi parancsolatot, tanítást hirdetünk, ami nincs benne az Igében, mégis azt várjuk el, hogy úgy engedelmeskedjenek annak, mint az Igének. Izrael tanítói, írástudói féltve őrizték a Biblia betűit. Nem mertek semmit hozzá írni, de vétkesek voltak abban, hogy sok emberi parancsolatot hoztak, és megkövetelték, hogy azoknak is úgy engedelmeskedjenek, mint az Igének.

Elvenni valamit az Igéből nemcsak azt jelenti, hogy kitörlünk belőle valamit, hanem azt is, hogyha valamelyik Igét mellőzzük, elhallgatjuk, nem tartjuk fontosnak, Isten akaratának. Esetleg emberi parancsolatokkal helyettesítjük.

3.) Emberi parancsolatokról

Jézus Kr. azt mondta a korabeli vallási vezetőknek: Olv. Márk 7:5-13.

Az emberi parancsolatok nagy kárt okoztak abban az időben, de most is. Látjuk, hogy az emberi parancsolatok által egyrészt hozzátesznek az Igéhez, másrészt elvesznek belőle. Mind a kettőben vétkessé lesznek. Márk 7:9-ben olvastuk: Az Isten parancsolatát szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg. A templomi ajándékra vonatkozó emberi rendeléssel eltörölték Istennek azt a parancsát, hogy „Tiszteld atyádat és anyádat”. Tisztelet, ha jót teszünk velük.

A múlt alkalommal szó volt arról, hogyan alakul ki a vallásosság. Úgy, hogy az ember nem engedelmeskedik az Igének. A vallási vezetők bűne pedig az, hogy olyan emberi rendeléseket, parancsolatokat hoznak, amelyek ellenkeznek az Igével.

Megjegyzem, hogy a gyülekezeti rend érdekében hozott döntések nem tartoznak az előbb említett emberi parancsolatok közé, mert azokra a jó rend érdekében van szükség. Pl., ha meghatározzuk az összejövetelek időpontját, időtartamát, annak a jellegét (pl. igehirdetés, imaóra, ffi óra, zárt vagy nyitott alkalom, stb.).

4.) Látomások, „csodás jelenések”, álmok és egyebek

A prófétáknak és az apostoloknak az Úr adott kijelentést látomások által. Ezek olyan kijelentések voltak, amelyek korábban még nem voltak benne a Szentírásban. Az Úr ezt is a teljes Írás részeként adta. Ezek belekerültek a Bibliába. Ezek is az Ige részei lettek! Ma azonban ilyen látomásokat, kijelentéseket már nem ad az Úr. A Szentírás, az írott Ige teljes, lezárt, és elégséges az életünk eligazítására.

Már az ószövetségben és az apostolok idejében is zavar volt a látomások körül. Voltak hamis próféták, akik látomásokra hivatkoztak. Jer 14:14 És monda az Úr nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek nektek.

Napjainkban a karizmatikus mozgalmakban hallunk látomásokról. Azt mondják, hogy az Isten Igéjén kívül van más kijelentésforrás is, pl. a Szt. Sz. közvetlen üzenetei. Ez óriási probléma, mert hogyha ezt elfogadjuk, akkor olyan ingoványra lépünk, olyan mocsárba, amiből nincs kiút. Mert sokan jönnek, hogy neki ezt, a másiknak meg azt jelentette ki a Szt. Sz.

Sokszor ez az oka a karizmatikus csoportok szakadásának is. Mert az úgynevezett szellemi üzeneteket, prófétai látomásokat azonos értékűnek tekintik Isten Igéjével. Pl. egy gyülekezetben azt mondja valaki, hogy: nekem látomásban Isten tudtul adta, hogy X testvér nem alkalmas a gyülekezet vezetésére, hanem Y testvér alkalmas rá. A vele egyetértőkkel hamarosan klikket képez, ami gyakran szakadáshoz vezet.

Van olyan egyház is, amelyik szerint Isten Igéjén kívüli kijelentésforrás, pl. a szent hagyomány, az egyház tanítói szolgálata és különböző „csodás jelenések”. Az eddig elmondottak fényében ezek Ige-ellenesek és nagyon veszélyesek.

Álmok. Isten régen és most is üzenhet valakinek álom által. Pl. Józsefnek, a fáraónak, Nabukodonozornak, Mária férjének, Józsefnek, a napkeleti bölcseknek. Az álom sokszor homályos, és nyugtalanságot kelt az emberben, felrázza az ember lelkiismeretét.  Pl. Nabukodonozor azt mondta, Dán 2:3 Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. A nyugtalanság arra sarkallta, hogy keresse a megoldást, amit Dániel prófétán keresztül adott meg neki Isten. Ha valakit ma felzaklat az álma, ne álomfejtőhöz menjen, hanem J. Kr.-t keresse, amiben hívő emberek segíthetnek neki. De az álom ne legyen hamis prófécia! Olv. Jer 23,25-32.

Halál közeli megtapasztalások. Mostanában sok ilyen szenzációhajhász mesét lehet hallani, hogy a klinikai halál állapotában a lelkük, szellemük megfordult a pokolban és a mennyországban is. Látták és beszéltek a megdicsőült J. Kr.-al. Ezek az Ige alapján elfogadhatatlan hazug mesék. Van azonban olyan halál közeli megtapasztalás is, ami által az Úr felrázza az embert azért, hogy megtérjen.

5.) Viszkető fülű emberekről

Olv. Alapige 2Tim 4:3-4. Ez az idő itt van! A viszkető fülű emberek olyan tanítókat keresnek, akik helyben hagyják, sőt helyeslik és tovább vezetik őket az igazságtól elfordult útjukban. 1Tim 6,3-5: Ha valaki másképpen tanít, és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség szerint való tudományt, az felfuvalkodott, aki semmit sem ért, hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál! Itt vannak a rossz gyümölcsök: felfuvalkodás, vitatkozás, irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Mit tegyünk? Az Ige azt mondja, hogy távozzunk el, szakadjunk el tőlük! Nem lehet őket meggyőzni! Olvasom az alapigét megelőző verseket: Olv. Gal 1:6-8 Legyen átok! Súlyos Ige! Nincs más evangélium, nincs más Ige, csak a régi! Ami attól eltérő, legyen átok!

Befejezés

Arról volt szó, hogy: Az Istentől való kijelentésforrás az Ige. Nincs más! Az Ige teljes és lezárt. Ahhoz nem szabad semmit hozzátenni, sem elvenni belőle. Nem szabad az Ige helyett emberi parancsolatokat, rendeléseket hozni, mert azzal hozzáadunk az Igéhez, és egyúttal el is veszünk belőle. Nincsen olyan látomás ma, mint amilyeneket Isten a prófétáknak és az apostoloknak adott. Most Isten a már kijelentett Ige által igazít el. Annak kell engedelmeskednünk, mert az Úr nem ad külön Igét álom vagy látomás útján. Az Ige felhívja a figyelmünket arra, hogy ma, az utolsó napokban, sokan nem szenvedik el az Igét, mert viszket a fülük, vagyis mást szeretnének hallani. Vigyázzunk, nehogy mi is ilyenek legyünk!

2Tim 3:14-15 De te maradj meg azokban, amiket tanultál ... gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. Ámen.